esz
See also: ész, -esz, and -ész
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛs]
- Hyphenation: esz
Noun
esz (plural eszek)
- (music) E-flat, E♭ (a tone one semitone lower than an E)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | esz | eszek |
accusative | eszt | eszeket |
dative | esznek | eszeknek |
instrumental | esszel | eszekkel |
causal-final | eszért | eszekért |
translative | esszé | eszekké |
terminative | eszig | eszekig |
essive-formal | eszként | eszekként |
essive-modal | — | — |
inessive | eszben | eszekben |
superessive | eszen | eszeken |
adessive | esznél | eszeknél |
illative | eszbe | eszekbe |
sublative | eszre | eszekre |
allative | eszhez | eszekhez |
elative | eszből | eszekből |
delative | eszről | eszekről |
ablative | esztől | eszektől |
Possessive forms of esz | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | eszem | eszeim eszjeim |
2nd person sing. | eszed | eszeid eszjeid |
3rd person sing. | esze eszje | eszei eszjei |
1st person plural | eszünk | eszeink eszjeink |
2nd person plural | eszetek | eszeitek eszjeitek |
3rd person plural | eszük eszjük | eszeik eszjeik |
Derived terms
- Esz-dúr
- esz-moll
Further reading
- esz in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
Verb
esz
- (transitive) to eat
- Synonym: eszik
Derived terms
(With verbal prefixes):
- átesz
- elesz
- felesz
- kiesz
- megesz
- teleesz
Further reading
- esz in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.