eseménytelen
Hungarian
Etymology
esemény (“event”) + -telen (“-less, without”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛʃɛmeːɲtɛlɛn]
- Hyphenation: ese‧mény‧te‧len
Adjective
eseménytelen (comparative eseménytelenebb, superlative legeseménytelenebb)
- uneventful
- Antonym: eseménydús
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | eseménytelen | eseménytelenek |
| accusative | eseménytelent | eseményteleneket |
| dative | eseménytelennek | eseményteleneknek |
| instrumental | eseménytelennel | eseménytelenekkel |
| causal-final | eseménytelenért | eseménytelenekért |
| translative | eseménytelenné | eseménytelenekké |
| terminative | eseménytelenig | eseménytelenekig |
| essive-formal | eseménytelenként | eseménytelenekként |
| essive-modal | eseménytelenül | — |
| inessive | eseménytelenben | eseménytelenekben |
| superessive | eseménytelenen | eseményteleneken |
| adessive | eseménytelennél | eseményteleneknél |
| illative | eseménytelenbe | eseménytelenekbe |
| sublative | eseménytelenre | eseménytelenekre |
| allative | eseménytelenhez | eseménytelenekhez |
| elative | eseménytelenből | eseménytelenekből |
| delative | eseménytelenről | eseménytelenekről |
| ablative | eseménytelentől | eseménytelenektől |
| non-attributive possessive - singular | eseménytelené | eseményteleneké |
| non-attributive possessive - plural | eseménytelenéi | eseménytelenekéi |
Derived terms
- eseménytelenség
- eseménytelenül
Further reading
- eseménytelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- eseménytelen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)