erkölcs
Hungarian
Etymology
[after 1372] Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛrkølt͡ʃ]
- Hyphenation: er‧kölcs
Noun
erkölcs (plural erkölcsök)
- morals, morality
Declension
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | erkölcs | erkölcsök |
| accusative | erkölcsöt | erkölcsöket |
| dative | erkölcsnek | erkölcsöknek |
| instrumental | erkölccsel | erkölcsökkel |
| causal-final | erkölcsért | erkölcsökért |
| translative | erkölccsé | erkölcsökké |
| terminative | erkölcsig | erkölcsökig |
| essive-formal | erkölcsként | erkölcsökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | erkölcsben | erkölcsökben |
| superessive | erkölcsön | erkölcsökön |
| adessive | erkölcsnél | erkölcsöknél |
| illative | erkölcsbe | erkölcsökbe |
| sublative | erkölcsre | erkölcsökre |
| allative | erkölcshöz | erkölcsökhöz |
| elative | erkölcsből | erkölcsökből |
| delative | erkölcsről | erkölcsökről |
| ablative | erkölcstől | erkölcsöktől |
| Possessive forms of erkölcs | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | erkölcsöm | erkölcseim |
| 2nd person sing. | erkölcsöd | erkölcseid |
| 3rd person sing. | erkölcse | erkölcsei |
| 1st person plural | erkölcsünk | erkölcseink |
| 2nd person plural | erkölcsötök | erkölcseitek |
| 3rd person plural | erkölcsük | erkölcseik |
Derived terms
- erkölcsös
- erkölcstelen
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN