elébe

Hungarian

Etymology

Lexicalization of elé + -i (~ -e) (“third-person singular possessive suffix”) + -be (“in”, case suffix). Its earlier form was eleibe, with a later assimilation of ei > é.[1][2]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈɛleːbɛ]
Hyphenation: elé‧be

Adverb

elébe (not comparable)

before / in front of him/her/it
Egy autó vágott elébe. ― A car cut in front of him/her.

Declension

Inflection of elébe

person	singular	plural
1st	elébem / énelébem	elébünk / mielébünk
2nd	elébed / teelébed	elébetek / tielébetek
3rd	elébe / őelébe	elébük / őelébük

Synonyms

eleibe (dialectal)
elejbe (dialectal)
elibe (dialectal)

References

Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

elébe in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
elébe in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031

[1] Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

[2] Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN