ellentmondás
Hungarian
Etymology
ellent + mondás[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛlːɛntmondaːʃ]
- Hyphenation: el‧lent‧mon‧dás
Noun
ellentmondás (plural ellentmondások)
- contradiction (statement that contradicts itself)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ellentmondás | ellentmondások |
| accusative | ellentmondást | ellentmondásokat |
| dative | ellentmondásnak | ellentmondásoknak |
| instrumental | ellentmondással | ellentmondásokkal |
| causal-final | ellentmondásért | ellentmondásokért |
| translative | ellentmondássá | ellentmondásokká |
| terminative | ellentmondásig | ellentmondásokig |
| essive-formal | ellentmondásként | ellentmondásokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ellentmondásban | ellentmondásokban |
| superessive | ellentmondáson | ellentmondásokon |
| adessive | ellentmondásnál | ellentmondásoknál |
| illative | ellentmondásba | ellentmondásokba |
| sublative | ellentmondásra | ellentmondásokra |
| allative | ellentmondáshoz | ellentmondásokhoz |
| elative | ellentmondásból | ellentmondásokból |
| delative | ellentmondásról | ellentmondásokról |
| ablative | ellentmondástól | ellentmondásoktól |
| Possessive forms of ellentmondás | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | ellentmondásom | ellentmondásaim |
| 2nd person sing. | ellentmondásod | ellentmondásaid |
| 3rd person sing. | ellentmondása | ellentmondásai |
| 1st person plural | ellentmondásunk | ellentmondásaink |
| 2nd person plural | ellentmondásotok | ellentmondásaitok |
| 3rd person plural | ellentmondásuk | ellentmondásaik |
Derived terms
- ellentmondásos
References
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN