elkövetkezik

elkövetkezik

Hungarian

Etymology

el- +‎ következik

Pronunciation

• IPA^(key): [ ˈɛlkøvɛtkɛzik]
• Hyphenation: el‧kö‧vet‧ke‧zik
• Rhymes: -ɛzik

Verb

elkövetkezik

1. (intransitive, of a future time) to come, arrive

   Synonyms: elérkezik, eljön, beköszönt, bekövetkezik

   Elkövetkezik majd az a nap, amikor az eseményeket már nem lehet visszafordítani. ― The day will come when the events can no longer be reversed.

Conjugation

conjugation of elkövetkezik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica- tive mood	Pre- sent	Indef.	elkövetkezem or elkövetkezek	elkövetkezel	elkövetkezik	elkövetkezünk	elkövetkeztek	elkövetkeznek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	elkövetkeztem	elkövetkeztél	elkövetkezett	elkövetkeztünk	elkövetkeztetek	elkövetkeztek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi- tional mood	Pre- sent	Indef.	elkövetkeznék	elkövetkeznél	elkövetkezne	elkövetkeznénk	elkövetkeznétek	elkövetkeznének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub- junc- tive mood	Pre- sent	Indef.	elkövetkezzek  or elkövetkezzem	elkövetkezz or elkövetkezzél	elkövetkezzen	elkövetkezzünk	elkövetkezzetek	elkövetkezzenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	elkövetkezni		elkövetkeznem	elkövetkezned	elkövetkeznie	elkövetkeznünk	elkövetkeznetek	elkövetkezniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			elkövetkezés	elkövetkező	elkövetkezett	―	elkövetkezve	elkövetkezhet

Derived terms

• elkövetkező

Further reading

• elkövetkezik in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
• elkövetkezik in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)