elkalandozik

elkalandozik

Hungarian

Etymology

el- +‎ kalandozik

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlkɒlɒndozik]
• Hyphenation: el‧ka‧lan‧do‧zik
• Rhymes: -ozik

Verb

elkalandozik

1. (intransitive, of a person or animal) to wander, roam, stray
2. (intransitive, figuratively, of thinking, speech, with -tól/-től) to wander, digress, ramble (to skip from one subject to another)

   A kisgyerekek nem tudnak koncentrálni, mindig elkalandozik a figyelmük. ― Small children have a hard time to focus, their attention wanders a lot.

Conjugation

conjugation of elkalandozik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	elkalandozom or elkalandozok	elkalandozol	elkalandozik	elkalandozunk	elkalandoztok	elkalandoznak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	elkalandoztam	elkalandoztál	elkalandozott	elkalandoztunk	elkalandoztatok	elkalandoztak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	elkalandoznék	elkalandoznál	elkalandozna	elkalandoznánk	elkalandoznátok	elkalandoznának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	elkalandozzak  or elkalandozzam	elkalandozz or elkalandozzál	elkalandozzon	elkalandozzunk	elkalandozzatok	elkalandozzanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	elkalandozni		elkalandoznom	elkalandoznod	elkalandoznia	elkalandoznunk	elkalandoznotok	elkalandozniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			elkalandozás	elkalandozó	elkalandozott	―	elkalandozva	elkalandozhat

Further reading

• elkalandozik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN