elbeszélő
Hungarian
Etymology
elbeszél + -ő
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛlbɛseːløː]
- Hyphenation: el‧be‧szé‧lő
Verb
elbeszélő
- present participle of elbeszél
Adjective
elbeszélő (not comparable)
- (literature) narrative, epic
- (linguistics) preterite
- Synonym: történeti
- Hypernym: múlt
Declension
| Inflection of elbeszélő | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elbeszélő | elbeszélők elbeszélőek |
| accusative | elbeszélőt | elbeszélőket elbeszélőeket |
| dative | elbeszélőnek | elbeszélőknek elbeszélőeknek |
| instrumental | elbeszélővel | elbeszélőkkel elbeszélőekkel |
| causal-final | elbeszélőért | elbeszélőkért elbeszélőekért |
| translative | elbeszélővé | elbeszélőkké elbeszélőekké |
| terminative | elbeszélőig | elbeszélőkig elbeszélőekig |
| essive-formal | elbeszélőként | elbeszélőkként elbeszélőekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elbeszélőben | elbeszélőkben elbeszélőekben |
| superessive | elbeszélőn | elbeszélőkön elbeszélőeken |
| adessive | elbeszélőnél | elbeszélőknél elbeszélőeknél |
| illative | elbeszélőbe | elbeszélőkbe elbeszélőekbe |
| sublative | elbeszélőre | elbeszélőkre elbeszélőekre |
| allative | elbeszélőhöz | elbeszélőkhöz elbeszélőekhez |
| elative | elbeszélőből | elbeszélőkből elbeszélőekből |
| delative | elbeszélőről | elbeszélőkről elbeszélőekről |
| ablative | elbeszélőtől | elbeszélőktől elbeszélőektől |
| non-attributive possessive - singular | elbeszélőé | elbeszélőké elbeszélőeké |
| non-attributive possessive - plural | elbeszélőéi | elbeszélőkéi elbeszélőekéi |
Noun
elbeszélő (plural elbeszélők)
- narrator
- Synonyms: narrátor, mesélő
- writer of short stories (or novels in the manner of short stories)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elbeszélő | elbeszélők |
| accusative | elbeszélőt | elbeszélőket |
| dative | elbeszélőnek | elbeszélőknek |
| instrumental | elbeszélővel | elbeszélőkkel |
| causal-final | elbeszélőért | elbeszélőkért |
| translative | elbeszélővé | elbeszélőkké |
| terminative | elbeszélőig | elbeszélőkig |
| essive-formal | elbeszélőként | elbeszélőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elbeszélőben | elbeszélőkben |
| superessive | elbeszélőn | elbeszélőkön |
| adessive | elbeszélőnél | elbeszélőknél |
| illative | elbeszélőbe | elbeszélőkbe |
| sublative | elbeszélőre | elbeszélőkre |
| allative | elbeszélőhöz | elbeszélőkhöz |
| elative | elbeszélőből | elbeszélőkből |
| delative | elbeszélőről | elbeszélőkről |
| ablative | elbeszélőtől | elbeszélőktől |
| non-attributive possessive - singular | elbeszélőé | elbeszélőké |
| non-attributive possessive - plural | elbeszélőéi | elbeszélőkéi |
| Possessive forms of elbeszélő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | elbeszélőm | elbeszélőim |
| 2nd person sing. | elbeszélőd | elbeszélőid |
| 3rd person sing. | elbeszélője | elbeszélői |
| 1st person plural | elbeszélőnk | elbeszélőink |
| 2nd person plural | elbeszélőtök | elbeszélőitek |
| 3rd person plural | elbeszélőjük | elbeszélőik |
Related terms
- elbeszélés
Further reading
- elbeszélő in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.