együttműködőbb
Hungarian
Etymology
együttműködő + -bb
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛɟːytmyːkødøːbː] (phonetic respelling: eggyütműködőbb)
- Hyphenation: együtt‧mű‧kö‧dőbb
Adjective
együttműködőbb
- comparative degree of együttműködő
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | együttműködőbb | együttműködőbbek |
| accusative | együttműködőbbet | együttműködőbbeket |
| dative | együttműködőbbnek | együttműködőbbeknek |
| instrumental | együttműködőbbel | együttműködőbbekkel |
| causal-final | együttműködőbbért | együttműködőbbekért |
| translative | együttműködőbbé | együttműködőbbekké |
| terminative | együttműködőbbig | együttműködőbbekig |
| essive-formal | együttműködőbbként | együttműködőbbekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | együttműködőbben | együttműködőbbekben |
| superessive | együttműködőbbön | együttműködőbbeken |
| adessive | együttműködőbbnél | együttműködőbbeknél |
| illative | együttműködőbbe | együttműködőbbekbe |
| sublative | együttműködőbbre | együttműködőbbekre |
| allative | együttműködőbbhöz | együttműködőbbekhez |
| elative | együttműködőbből | együttműködőbbekből |
| delative | együttműködőbbről | együttműködőbbekről |
| ablative | együttműködőbbtől | együttműködőbbektől |
| non-attributive possessive - singular | együttműködőbbé | együttműködőbbeké |
| non-attributive possessive - plural | együttműködőbbéi | együttműködőbbekéi |