egykedvű
Hungarian
Etymology
egy (“identical, the same”) + kedvű (“of mood”), from kedv (“mood, temper, disposition”) + -ű (adjective-forming suffix). Patterned after German. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛckɛdvyː]
- Hyphenation: egy‧ked‧vű
Adjective
egykedvű (comparative egykedvűbb, superlative legegykedvűbb)
- indifferent, apathetic, impassive (showing no emotional change whether good or bad events happen)
- Synonym: közönyös
- bored
- Synonyms: unott, fásult
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | egykedvű | egykedvűek |
| accusative | egykedvűt | egykedvűeket |
| dative | egykedvűnek | egykedvűeknek |
| instrumental | egykedvűvel | egykedvűekkel |
| causal-final | egykedvűért | egykedvűekért |
| translative | egykedvűvé | egykedvűekké |
| terminative | egykedvűig | egykedvűekig |
| essive-formal | egykedvűként | egykedvűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | egykedvűben | egykedvűekben |
| superessive | egykedvűn | egykedvűeken |
| adessive | egykedvűnél | egykedvűeknél |
| illative | egykedvűbe | egykedvűekbe |
| sublative | egykedvűre | egykedvűekre |
| allative | egykedvűhöz | egykedvűekhez |
| elative | egykedvűből | egykedvűekből |
| delative | egykedvűről | egykedvűekről |
| ablative | egykedvűtől | egykedvűektől |
| non-attributive possessive - singular | egykedvűé | egykedvűeké |
| non-attributive possessive - plural | egykedvűéi | egykedvűekéi |
Derived terms
- egykedvűen
- egykedvűség
References
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- egykedvű in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.