egyidejű

Hungarian

egy (“one”) +‎ idejű (“of time”)

egyidejű (not comparable)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	egyidejű	egyidejűek
accusative	egyidejűt	egyidejűeket
dative	egyidejűnek	egyidejűeknek
instrumental	egyidejűvel	egyidejűekkel
causal-final	egyidejűért	egyidejűekért
translative	egyidejűvé	egyidejűekké
terminative	egyidejűig	egyidejűekig
essive-formal	egyidejűként	egyidejűekként
essive-modal	—	—
inessive	egyidejűben	egyidejűekben
superessive	egyidejűn	egyidejűeken
adessive	egyidejűnél	egyidejűeknél
illative	egyidejűbe	egyidejűekbe
sublative	egyidejűre	egyidejűekre
allative	egyidejűhöz	egyidejűekhez
elative	egyidejűből	egyidejűekből
delative	egyidejűről	egyidejűekről
ablative	egyidejűtől	egyidejűektől