döntő

döntő

Hungarian

Etymology

dönt +‎ -ő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdøntøː]
• Hyphenation: dön‧tő

Noun

döntő (plural döntők)

1. final (the last round of a contest)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	döntő	döntők
accusative	döntőt	döntőket
dative	döntőnek	döntőknek
instrumental	döntővel	döntőkkel
causal-final	döntőért	döntőkért
translative	döntővé	döntőkké
terminative	döntőig	döntőkig
essive-formal	döntőként	döntőkként
essive-modal	—	—
inessive	döntőben	döntőkben
superessive	döntőn	döntőkön
adessive	döntőnél	döntőknél
illative	döntőbe	döntőkbe
sublative	döntőre	döntőkre
allative	döntőhöz	döntőkhöz
elative	döntőből	döntőkből
delative	döntőről	döntőkről
ablative	döntőtől	döntőktől

Possessive forms of döntő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	döntőm	döntőim
2nd person sing.	döntőd	döntőid
3rd person sing.	döntője	döntői
1st person plural	döntőnk	döntőink
2nd person plural	döntőtök	döntőitek
3rd person plural	döntőjük	döntőik

Derived terms

• döntően
• döntős

(Expressions):

• döntőbe jut

Adjective

döntő (comparative döntőbb, superlative legdöntőbb)

1. deciding, decisive, definitive, conclusive, crucial

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	döntő	döntőek
accusative	döntőt	döntőeket
dative	döntőnek	döntőeknek
instrumental	döntővel	döntőekkel
causal-final	döntőért	döntőekért
translative	döntővé	döntőekké
terminative	döntőig	döntőekig
essive-formal	döntőként	döntőekként
essive-modal	—	—
inessive	döntőben	döntőekben
superessive	döntőn	döntőeken
adessive	döntőnél	döntőeknél
illative	döntőbe	döntőekbe
sublative	döntőre	döntőekre
allative	döntőhöz	döntőekhez
elative	döntőből	döntőekből
delative	döntőről	döntőekről
ablative	döntőtől	döntőektől

Verb

döntő

1. present participle of dönt