döfköd

döfköd

Hungarian

Etymology

döf (“to prod; stab”) +‎ -köd (frequentative verb-forming suffix)[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdøfkød]
• Hyphenation: döf‧köd

Verb

döfköd

1. (transitive, intransitive) to prod, stab (something) repeatedly

   Az elefántok egymást döfködték az ormányukkal. ― The elephants prodded each other with their trunks.

   Fájdalom döfködte a mellkasát. ― Pain kept stabbing his chest.

Conjugation

conjugation of döfköd

Infinitive			döfködni
Past participle			döfködött
Present participle			döfködő
Future participle			döfködendő
Adverbial participle			döfködve
Potential			döfködhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	döfködök	döfködsz	döfköd	döfködünk	döfködtök	döfködnek
		Definite	döfködöm én téged/titeket döfködlek	döfködöd	döfködi	döfködjük	döfköditek	döfködik
	Past	Indefinite	döfködtem	döfködtél	döfködött	döfködtünk	döfködtetek	döfködtek
		Definite	döfködtem én téged/titeket döfködtelek	döfködted	döfködte	döfködtük	döfködtétek	döfködték
Conditional mood	Present	Indefinite	döfködnék	döfködnél	döfködne	döfködnénk	döfködnétek	döfködnének
		Definite	döfködném én téged/titeket döfködnélek	döfködnéd	döfködné	döfködnénk	döfködnétek	döfködnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	döfködjek	döfködj or döfködjél	döfködjön	döfködjünk	döfködjetek	döfködjenek
		Definite	döfködjem én téged/titeket döfködjelek	döfködd or döfködjed	döfködje	döfködjük	döfködjétek	döfködjék
Conjugated infinitive			döfködnöm	döfködnöd	döfködnie	döfködnünk	döfködnötök	döfködniük

Derived terms

• döfködés

(With verbal prefixes):

• beledöfköd
• megdöfköd
• összedöfköd

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN