délceg
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈdeːlt͡sɛɡ]
Audio (file) - Hyphenation: dél‧ceg
Adjective
délceg (comparative délcegebb, superlative legdélcegebb)
- (of a man) stately, martial, shapely (tall, graceful, of confident bearing)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | délceg | délcegek |
| accusative | délceget | délcegeket |
| dative | délcegnek | délcegeknek |
| instrumental | délceggel | délcegekkel |
| causal-final | délcegért | délcegekért |
| translative | délceggé | délcegekké |
| terminative | délcegig | délcegekig |
| essive-formal | délcegként | délcegekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | délcegben | délcegekben |
| superessive | délcegen | délcegeken |
| adessive | délcegnél | délcegeknél |
| illative | délcegbe | délcegekbe |
| sublative | délcegre | délcegekre |
| allative | délceghez | délcegekhez |
| elative | délcegből | délcegekből |
| delative | délcegről | délcegekről |
| ablative | délcegtől | délcegektől |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN