dominál

dominál

Hungarian

Etymology

From Latin dominari.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdominaːl]
• Hyphenation: do‧mi‧nál

Verb

dominál

1. (transitive) to dominate, prevail, to be dominant

   Synonym: uralkodik

Conjugation

conjugation of dominál

Infinitive			dominálni
Past participle			dominált
Present participle			domináló
Future participle			dominálandó
Adverbial participle			dominálva
Potential			dominálhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	dominálok	dominálsz	dominál	dominálunk	domináltok	dominálnak
		Definite	dominálom én téged/titeket dominállak	dominálod	dominálja	domináljuk	domináljátok	dominálják
	Past	Indefinite	domináltam	domináltál	dominált	domináltunk	domináltatok	domináltak
		Definite	domináltam én téged/titeket domináltalak	domináltad	dominálta	domináltuk	domináltátok	dominálták
Conditional mood	Present	Indefinite	dominálnék	dominálnál	dominálna	dominálnánk	dominálnátok	dominálnának
		Definite	dominálnám én téged/titeket dominálnálak	dominálnád	dominálná	dominálnánk	dominálnátok	dominálnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	domináljak	dominálj or domináljál	domináljon	domináljunk	domináljatok	domináljanak
		Definite	domináljam én téged/titeket domináljalak	domináld or domináljad	dominálja	domináljuk	domináljátok	dominálják
Conjugated infinitive			dominálnom	dominálnod	dominálnia	dominálnunk	dominálnotok	dominálniuk

Related terms

• domináns

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. ISBN 963 7094 20 2