dicsér

dicsér

See also: dícsér

Hungarian

Etymology

From the same stem as dicsekszik (“to boast, brag”) and dicső (“glorious”) + -r (frequentative suffix).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdit͡ʃeːr]
• Hyphenation: di‧csér

Verb

dicsér

1. (transitive) to praise

Conjugation

conjugation of dicsér

Infinitive			dicsérni
Past participle			dicsért
Present participle			dicsérő
Future participle			dicsérendő
Adverbial participle			dicsérve
Potential			dicsérhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	dicsérek	dicsérsz	dicsér	dicsérünk	dicsértek	dicsérnek
		Definite	dicsérem én téged/titeket dicsérlek	dicséred	dicséri	dicsérjük	dicséritek	dicsérik
	Past	Indefinite	dicsértem	dicsértél	dicsért	dicsértünk	dicsértetek	dicsértek
		Definite	dicsértem én téged/titeket dicsértelek	dicsérted	dicsérte	dicsértük	dicsértétek	dicsérték
Conditional mood	Present	Indefinite	dicsérnék	dicsérnél	dicsérne	dicsérnénk	dicsérnétek	dicsérnének
		Definite	dicsérném én téged/titeket dicsérnélek	dicsérnéd	dicsérné	dicsérnénk	dicsérnétek	dicsérnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	dicsérjek	dicsérj or dicsérjél	dicsérjen	dicsérjünk	dicsérjetek	dicsérjenek
		Definite	dicsérjem én téged/titeket dicsérjelek	dicsérd or dicsérjed	dicsérje	dicsérjük	dicsérjétek	dicsérjék
Conjugated infinitive			dicsérnem	dicsérned	dicsérnie	dicsérnünk	dicsérnetek	dicsérniük

Derived terms

• dicséret
• dicsértetik, dicsértessék

(With verbal prefixes):

• agyondicsér
• feldicsér
• megdicsér
• túldicsér

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN