dicsekszik

dicsekszik

Hungarian

Etymology

From the same stem of unknown origin as dicsér (“to commend, praise”) and dicső (“glorious”) + -ekszik.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdit͡ʃɛksik]
• Hyphenation: di‧csek‧szik

Verb

dicsekszik

1. (intransitive) Alternative form of dicsekedik.

Conjugation

conjugation of dicsekszik

Infinitive			dicsekedni
Past participle			dicsekedett
Present participle			dicsekedő or dicsekvő
Future participle			-
Adverbial participle			dicsekedve
Potential			dicsekedhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	dicsekszem or dicsekedek	dicsekszel or dicsekedsz	dicsekszik or dicsekedik	dicsekszünk or dicsekedünk	dicsekszetek or dicsekedtek	dicsekszenek or dicsekednek
		Definite	intransitive verb, definite forms are not used
	Past	Indefinite	dicsekedtem	dicsekedtél	dicsekedett	dicsekedtünk	dicsekedtetek	dicsekedtek
		Definite	-
Conditional mood	Present	Indefinite	dicsekednék	dicsekednél	dicsekedne	dicsekednénk	dicsekednétek	dicsekednének
		Definite	-
Subjunctive mood	Present	Indefinite	dicsekedjek	dicsekedj or dicsekedjél	dicsekedjen or dicsekedjék	dicsekedjünk	dicsekedjetek	dicsekedjenek
		Definite	-
Conjugated infinitive			dicsekednem	dicsekedned	dicsekednie	dicsekednünk	dicsekednetek	dicsekedniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

• eldicsekszik

References

1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

• dicsekszik in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
• dicsekszik in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031