dicsekedik

dicsekedik

Hungarian

Alternative forms

• dicsekszik

Etymology

From the same stem of unknown origin as dicsér (“to commend, praise”) and dicső (“glorious”) + -ekedik.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdit͡ʃɛkɛdik]
• Hyphenation: di‧cse‧ke‧dik

Verb

dicsekedik

1. (intransitive) to boast, brag

   Synonyms: henceg, kérkedik, hetvenkedik, felvág, hivalkodik, nagyzol, adja a bankot, játssza az eszét

Conjugation

conjugation of dicsekedik

Infinitive			dicsekedni
Past participle			dicsekedett
Present participle			dicsekedő
Future participle			-
Adverbial participle			dicsekedve
Potential			dicsekedhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	dicsekedem or dicsekedek	dicsekedsz	dicsekedik	dicsekedünk	dicsekedtek	dicsekednek
		Definite	intransitive verb, definite forms are not used
	Past	Indefinite	dicsekedtem	dicsekedtél	dicsekedett	dicsekedtünk	dicsekedtetek	dicsekedtek
		Definite	-
Conditional mood	Present	Indefinite	dicsekednék	dicsekednél	dicsekedne	dicsekednénk	dicsekednétek	dicsekednének
		Definite	-
Subjunctive mood	Present	Indefinite	dicsekedjek	dicsekedj or dicsekedjél	dicsekedjen	dicsekedjünk	dicsekedjetek	dicsekedjenek
		Definite	-
Conjugated infinitive			dicsekednem	dicsekedned	dicsekednie	dicsekednünk	dicsekednetek	dicsekedniük

Derived terms

• dicsekedés

(With verbal prefixes):

• eldicsekedik

References

1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

• dicsekedik in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
• dicsekedik in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031