dezorientáció
Hungarian
Etymology
Borrowed from French désorientation.[1] With Latinate -áció ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈdɛzoriʲɛntaːt͡siʲoː]
- Hyphenation: dez‧ori‧en‧tá‧ció
Noun
dezorientáció (plural dezorientációk)
- disorientation
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | dezorientáció | dezorientációk |
| accusative | dezorientációt | dezorientációkat |
| dative | dezorientációnak | dezorientációknak |
| instrumental | dezorientációval | dezorientációkkal |
| causal-final | dezorientációért | dezorientációkért |
| translative | dezorientációvá | dezorientációkká |
| terminative | dezorientációig | dezorientációkig |
| essive-formal | dezorientációként | dezorientációkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | dezorientációban | dezorientációkban |
| superessive | dezorientáción | dezorientációkon |
| adessive | dezorientációnál | dezorientációknál |
| illative | dezorientációba | dezorientációkba |
| sublative | dezorientációra | dezorientációkra |
| allative | dezorientációhoz | dezorientációkhoz |
| elative | dezorientációból | dezorientációkból |
| delative | dezorientációról | dezorientációkról |
| ablative | dezorientációtól | dezorientációktól |
| Possessive forms of dezorientáció | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | dezorientációm | dezorientációim |
| 2nd person sing. | dezorientációd | dezorientációid |
| 3rd person sing. | dezorientációja | dezorientációi |
| 1st person plural | dezorientációnk | dezorientációink |
| 2nd person plural | dezorientációtok | dezorientációitok |
| 3rd person plural | dezorientációjuk | dezorientációik |
Derived terms
- dezorientációs
Related terms
- dezorientál
References
- Bakos, Ferenc and Pál Fábián. Idegen szavak és kifejezések szótára (’A Dictionary of Foreign Words and Phrases’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1989. →ISBN