dezertál

dezertál

Hungarian

Etymology

From French déserter (“to desert”), from Late Latin desertare. Possibly via German desertieren (“to desert”). With the verb-forming suffix -ál.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdɛzɛrtaːl]
• Hyphenation: de‧zer‧tál

Verb

dezertál

1. (intransitive, military) to desert (to leave a military or naval unit without permission)

Conjugation

conjugation of dezertál

Infinitive			dezertálni
Past participle			dezertált
Present participle			dezertáló
Future participle			-
Adverbial participle			dezertálva
Potential			dezertálhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	dezertálok	dezertálsz	dezertál	dezertálunk	dezertáltok	dezertálnak
		Definite	intransitive verb, definite forms are not used
	Past	Indefinite	dezertáltam	dezertáltál	dezertált	dezertáltunk	dezertáltatok	dezertáltak
		Definite	-
Conditional mood	Present	Indefinite	dezertálnék	dezertálnál	dezertálna	dezertálnánk	dezertálnátok	dezertálnának
		Definite	-
Subjunctive mood	Present	Indefinite	dezertáljak	dezertálj or dezertáljál	dezertáljon	dezertáljunk	dezertáljatok	dezertáljanak
		Definite	-
Conjugated infinitive			dezertálnom	dezertálnod	dezertálnia	dezertálnunk	dezertálnotok	dezertálniuk

Related terms

• dezertőr

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN