címzett
Hungarian
Etymology
címez + -ett
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡siːmzɛtː]
- Hyphenation: cím‧zett
Noun
címzett (plural címzettek)
- addressee
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | címzett | címzettek |
| accusative | címzettet | címzetteket |
| dative | címzettnek | címzetteknek |
| instrumental | címzettel | címzettekkel |
| causal-final | címzettért | címzettekért |
| translative | címzetté | címzettekké |
| terminative | címzettig | címzettekig |
| essive-formal | címzettként | címzettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | címzettben | címzettekben |
| superessive | címzetten | címzetteken |
| adessive | címzettnél | címzetteknél |
| illative | címzettbe | címzettekbe |
| sublative | címzettre | címzettekre |
| allative | címzetthez | címzettekhez |
| elative | címzettből | címzettekből |
| delative | címzettről | címzettekről |
| ablative | címzettől | címzettektől |
| Possessive forms of címzett | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | címzettem | címzettjeim |
| 2nd person sing. | címzetted | címzettjeid |
| 3rd person sing. | címzettje | címzettjei |
| 1st person plural | címzettünk | címzettjeink |
| 2nd person plural | címzettetek | címzettjeitek |
| 3rd person plural | címzettjük | címzettjeik |
Verb
címzett
- third-person singular indicative past indefinite of címez
- past participle of címez