címpéldány
Hungarian
Etymology
cím (“title”) + példány (“specimen”)
Pronunciation
- IPA(key): [ ˈt͡siːmpeːldaːɲ]
- Hyphenation: cím‧pél‧dány
- Rhymes: -aːɲ
Noun
címpéldány (plural címpéldányok)
- (law) specimen (an official sample of something, such as a signature, authenticated by a notary public)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | címpéldány | címpéldányok |
| accusative | címpéldányt | címpéldányokat |
| dative | címpéldánynak | címpéldányoknak |
| instrumental | címpéldánnyal | címpéldányokkal |
| causal-final | címpéldányért | címpéldányokért |
| translative | címpéldánnyá | címpéldányokká |
| terminative | címpéldányig | címpéldányokig |
| essive-formal | címpéldányként | címpéldányokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | címpéldányban | címpéldányokban |
| superessive | címpéldányon | címpéldányokon |
| adessive | címpéldánynál | címpéldányoknál |
| illative | címpéldányba | címpéldányokba |
| sublative | címpéldányra | címpéldányokra |
| allative | címpéldányhoz | címpéldányokhoz |
| elative | címpéldányból | címpéldányokból |
| delative | címpéldányról | címpéldányokról |
| ablative | címpéldánytól | címpéldányoktól |
| non-attributive possessive - singular | címpéldányé | címpéldányoké |
| non-attributive possessive - plural | címpéldányéi | címpéldányokéi |
| Possessive forms of címpéldány | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | címpéldányom | címpéldányaim |
| 2nd person sing. | címpéldányod | címpéldányaid |
| 3rd person sing. | címpéldánya | címpéldányai |
| 1st person plural | címpéldányunk | címpéldányaink |
| 2nd person plural | címpéldányotok | címpéldányaitok |
| 3rd person plural | címpéldányuk | címpéldányaik |
Derived terms
- aláírási címpéldány