címke
See also: çimke
Hungarian
Etymology
cím + -ke
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡siːmkɛ]
- Hyphenation: cím‧ke
Noun
címke (plural címkék)
- label, tag
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | címke | címkék |
| accusative | címkét | címkéket |
| dative | címkének | címkéknek |
| instrumental | címkével | címkékkel |
| causal-final | címkéért | címkékért |
| translative | címkévé | címkékké |
| terminative | címkéig | címkékig |
| essive-formal | címkeként | címkékként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | címkében | címkékben |
| superessive | címkén | címkéken |
| adessive | címkénél | címkéknél |
| illative | címkébe | címkékbe |
| sublative | címkére | címkékre |
| allative | címkéhez | címkékhez |
| elative | címkéből | címkékből |
| delative | címkéről | címkékről |
| ablative | címkétől | címkéktől |
| Possessive forms of címke | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | címkém | címkéim |
| 2nd person sing. | címkéd | címkéid |
| 3rd person sing. | címkéje | címkéi |
| 1st person plural | címkénk | címkéink |
| 2nd person plural | címkétek | címkéitek |
| 3rd person plural | címkéjük | címkéik |