csönd
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃønd]
- Rhymes: -ønd
Noun
csönd (plural csöndek)
- Alternative form of csend (“silence”).
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | csönd | csöndek |
| accusative | csöndet | csöndeket |
| dative | csöndnek | csöndeknek |
| instrumental | csönddel | csöndekkel |
| causal-final | csöndért | csöndekért |
| translative | csönddé | csöndekké |
| terminative | csöndig | csöndekig |
| essive-formal | csöndként | csöndekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | csöndben | csöndekben |
| superessive | csöndön | csöndeken |
| adessive | csöndnél | csöndeknél |
| illative | csöndbe | csöndekbe |
| sublative | csöndre | csöndekre |
| allative | csöndhöz | csöndekhez |
| elative | csöndből | csöndekből |
| delative | csöndről | csöndekről |
| ablative | csöndtől | csöndektől |
| non-attributive possessive - singular | csöndé | csöndeké |
| non-attributive possessive - plural | csöndéi | csöndekéi |
| Possessive forms of csönd | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | csöndem | csöndjeim |
| 2nd person sing. | csönded | csöndjeid |
| 3rd person sing. | csöndje | csöndjei |
| 1st person plural | csöndünk | csöndjeink |
| 2nd person plural | csöndetek | csöndjeitek |
| 3rd person plural | csöndjük | csöndjeik |
Further reading
- csönd , redirecting to csend in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- csönd , redirecting to csend in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)