csökönyösebb
Hungarian
Etymology
csökönyös + -ebb
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃøkøɲøʃɛbː]
- Hyphenation: csö‧kö‧nyö‧sebb
Adjective
csökönyösebb
- comparative degree of csökönyös
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | csökönyösebb | csökönyösebbek |
accusative | csökönyösebbet | csökönyösebbeket |
dative | csökönyösebbnek | csökönyösebbeknek |
instrumental | csökönyösebbel | csökönyösebbekkel |
causal-final | csökönyösebbért | csökönyösebbekért |
translative | csökönyösebbé | csökönyösebbekké |
terminative | csökönyösebbig | csökönyösebbekig |
essive-formal | csökönyösebbként | csökönyösebbekként |
essive-modal | — | — |
inessive | csökönyösebben | csökönyösebbekben |
superessive | csökönyösebben | csökönyösebbeken |
adessive | csökönyösebbnél | csökönyösebbeknél |
illative | csökönyösebbe | csökönyösebbekbe |
sublative | csökönyösebbre | csökönyösebbekre |
allative | csökönyösebbhez | csökönyösebbekhez |
elative | csökönyösebből | csökönyösebbekből |
delative | csökönyösebbről | csökönyösebbekről |
ablative | csökönyösebbtől | csökönyösebbektől |
non-attributive possessive - singular | csökönyösebbé | csökönyösebbeké |
non-attributive possessive - plural | csökönyösebbéi | csökönyösebbekéi |