csuk

csuk

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin. Perhaps from Proto-Uralic *čukka- (“to lock up, hide”).[1][2]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃuk]

Verb

csuk

1. (transitive) to shut, close

Conjugation

conjugation of csuk

Infinitive			csukni
Past participle			csukott
Present participle			csukó
Future participle			csukandó
Adverbial participle			csukva
Potential			csukhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	csukok	csuksz	csuk	csukunk	csuktok	csuknak
		Definite	csukom én téged/titeket csuklak	csukod	csukja	csukjuk	csukjátok	csukják
	Past	Indefinite	csuktam	csuktál	csukott	csuktunk	csuktatok	csuktak
		Definite	csuktam én téged/titeket csuktalak	csuktad	csukta	csuktuk	csuktátok	csukták
Conditional mood	Present	Indefinite	csuknék	csuknál	csukna	csuknánk	csuknátok	csuknának
		Definite	csuknám én téged/titeket csuknálak	csuknád	csukná	csuknánk	csuknátok	csuknák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	csukjak	csukj or csukjál	csukjon	csukjunk	csukjatok	csukjanak
		Definite	csukjam én téged/titeket csukjalak	csukd or csukjad	csukja	csukjuk	csukjátok	csukják
Conjugated infinitive			csuknom	csuknod	csuknia	csuknunk	csuknotok	csukniuk

Synonyms

• zár

Antonyms

• nyit

Derived terms

• csukás
• csukódik

(With verbal prefixes):

• becsuk
• elcsuk
• kicsuk
• lecsuk
• összecsuk
• rácsuk
• visszacsuk

References

1. Entry #117 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN