csempe
Hungarian
Etymology
Of unknown origin. First attested in 1708.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃɛmpɛ]
- Hyphenation: csem‧pe
Noun
csempe (plural csempék)
- tile
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | csempe | csempék |
| accusative | csempét | csempéket |
| dative | csempének | csempéknek |
| instrumental | csempével | csempékkel |
| causal-final | csempéért | csempékért |
| translative | csempévé | csempékké |
| terminative | csempéig | csempékig |
| essive-formal | csempeként | csempékként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | csempében | csempékben |
| superessive | csempén | csempéken |
| adessive | csempénél | csempéknél |
| illative | csempébe | csempékbe |
| sublative | csempére | csempékre |
| allative | csempéhez | csempékhez |
| elative | csempéből | csempékből |
| delative | csempéről | csempékről |
| ablative | csempétől | csempéktől |
| Possessive forms of csempe | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | csempém | csempéim |
| 2nd person sing. | csempéd | csempéid |
| 3rd person sing. | csempéje | csempéi |
| 1st person plural | csempénk | csempéink |
| 2nd person plural | csempétek | csempéitek |
| 3rd person plural | csempéjük | csempéik |
Derived terms
- csempéz
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN