cseléd
Hungarian
Etymology
[1548] Borrowed from a Slavic language. The front vowel variant of the Hungarian noun család (“family”). The two words separated in the 19th century.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃɛleːd]
- Hyphenation: cse‧léd
Noun
cseléd (plural cselédek)
- servant, maid
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | cseléd | cselédek |
| accusative | cselédet | cselédeket |
| dative | cselédnek | cselédeknek |
| instrumental | cseléddel | cselédekkel |
| causal-final | cselédért | cselédekért |
| translative | cseléddé | cselédekké |
| terminative | cselédig | cselédekig |
| essive-formal | cselédként | cselédekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | cselédben | cselédekben |
| superessive | cseléden | cselédeken |
| adessive | cselédnél | cselédeknél |
| illative | cselédbe | cselédekbe |
| sublative | cselédre | cselédekre |
| allative | cselédhez | cselédekhez |
| elative | cselédből | cselédekből |
| delative | cselédről | cselédekről |
| ablative | cselédtől | cselédektől |
| Possessive forms of cseléd | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | cselédem | cselédjeim |
| 2nd person sing. | cseléded | cselédjeid |
| 3rd person sing. | cselédje | cselédjei |
| 1st person plural | cselédünk | cselédjeink |
| 2nd person plural | cselédetek | cselédjeitek |
| 3rd person plural | cselédjük | cselédjeik |
Derived terms
- cselédkedik
- cselédség
Compound words
- cselédház
- cselédkönyv
- cselédlakás
- cselédlány
- cselédlépcső
- cselédsor
- cselédszoba
- cselédtörvény
- fehércseléd
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN