cselekmény
Hungarian
Etymology
cselekedik (“to do, act”) + -mény (“noun-forming suffix”). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃɛlɛkmeːɲ]
- Hyphenation: cse‧lek‧mény
Noun
cselekmény (plural cselekmények)
- plot (of a story or play)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | cselekmény | cselekmények |
| accusative | cselekményt | cselekményeket |
| dative | cselekménynek | cselekményeknek |
| instrumental | cselekménnyel | cselekményekkel |
| causal-final | cselekményért | cselekményekért |
| translative | cselekménnyé | cselekményekké |
| terminative | cselekményig | cselekményekig |
| essive-formal | cselekményként | cselekményekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | cselekményben | cselekményekben |
| superessive | cselekményen | cselekményeken |
| adessive | cselekménynél | cselekményeknél |
| illative | cselekménybe | cselekményekbe |
| sublative | cselekményre | cselekményekre |
| allative | cselekményhez | cselekményekhez |
| elative | cselekményből | cselekményekből |
| delative | cselekményről | cselekményekről |
| ablative | cselekménytől | cselekményektől |
| Possessive forms of cselekmény | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | cselekményem | cselekményeim |
| 2nd person sing. | cselekményed | cselekményeid |
| 3rd person sing. | cselekménye | cselekményei |
| 1st person plural | cselekményünk | cselekményeink |
| 2nd person plural | cselekményetek | cselekményeitek |
| 3rd person plural | cselekményük | cselekményeik |
Derived terms
- bűncselekmény
- mellékcselekmény
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN