cseh

cseh

See also: Cseh

Hungarian

Etymology

Borrowing from Czech Čech (“Czech”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɛ] ((if it has no suffix or if its suffix starts with a consonant, e.g. csehnek)
• IPA^(key): [ˈt͡ʃɛɦ] (in inflected forms when followed by a vowel, e.g. csehek)
• IPA^(key): [ˈt͡ʃɛx] (another pronunciation variant, regardless of any subsequent sounds)[1]

• Audio

  (file)

Adjective

cseh (not comparable)

1. Czech (of or pertaining to the Czech Republic, its people or language)

Declension

Also see the noun section for alternate forms.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	cseh	csehek
accusative	csehet	cseheket
dative	csehnek	cseheknek
instrumental	csehvel	csehekkel
causal-final	csehért	csehekért
translative	csehvé	csehekké
terminative	csehig	csehekig
essive-formal	csehként	csehekként
essive-modal	—	—
inessive	csehben	csehekben
superessive	csehen	cseheken
adessive	csehnél	cseheknél
illative	csehbe	csehekbe
sublative	csehre	csehekre
allative	csehhez	csehekhez
elative	csehből	csehekből
delative	csehről	csehekről
ablative	csehtől	csehektől

Noun

cseh (plural csehek)

1. Czech (person)
2. (singular only) Czech (language)

Declension

The singular instrumental and translative case may differ depending on the dialect. When the word is pronounced with a silent H, they are csehvel and csehvé, respectively, but for speakers who pronounce the H, the corresponding forms will be csehhel and csehhé.[2]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	cseh	csehek
accusative	csehet	cseheket
dative	csehnek	cseheknek
instrumental	csehvel	csehekkel
causal-final	csehért	csehekért
translative	csehvé	csehekké
terminative	csehig	csehekig
essive-formal	csehként	csehekként
essive-modal	csehül	—
inessive	csehben	csehekben
superessive	csehen	cseheken
adessive	csehnél	cseheknél
illative	csehbe	csehekbe
sublative	csehre	csehekre
allative	csehhez	csehekhez
elative	csehből	csehekből
delative	csehről	csehekről
ablative	csehtől	csehektől

Possessive forms of cseh
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csehem	cseheim
2nd person sing.	csehed	cseheid
3rd person sing.	csehe	csehei
1st person plural	csehünk	cseheink
2nd person plural	csehetek	cseheitek
3rd person plural	csehük	cseheik

Derived terms

• Csehország
• Cseh Köztársaság

References

1. Balázs Sinkovics, Gyula Zsigri: A H-ra vonatkozó megszorítások történeti változásai in A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei vol. 4, JATE Press, 2005
2. Section 82e in A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás (’The Rules of Hungarian Orthography, 12th edition’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2015. →ISBN