csatol

csatol

Hungarian

Etymology

Of debated origin. Either csat +‎ -ol or a Turkish loanword. [1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɒtol]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: csa‧tol

Verb

csatol

1. (transitive) to buckle, clasp
2. (transitive) to bind to, fasten to something
3. (transitive) to enclose (attachment)

Conjugation

conjugation of csatol

Infinitive			csatolni
Past participle			csatolt
Present participle			csatoló
Future participle			csatolandó
Adverbial participle			csatolva
Potential			csatolhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	csatolok	csatolsz	csatol	csatolunk	csatoltok	csatolnak
		Definite	csatolom én téged/titeket csatollak	csatolod	csatolja	csatoljuk	csatoljátok	csatolják
	Past	Indefinite	csatoltam	csatoltál	csatolt	csatoltunk	csatoltatok	csatoltak
		Definite	csatoltam én téged/titeket csatoltalak	csatoltad	csatolta	csatoltuk	csatoltátok	csatolták
Conditional mood	Present	Indefinite	csatolnék	csatolnál	csatolna	csatolnánk	csatolnátok	csatolnának
		Definite	csatolnám én téged/titeket csatolnálak	csatolnád	csatolná	csatolnánk	csatolnátok	csatolnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	csatoljak	csatolj or csatoljál	csatoljon	csatoljunk	csatoljatok	csatoljanak
		Definite	csatoljam én téged/titeket csatoljalak	csatold or csatoljad	csatolja	csatoljuk	csatoljátok	csatolják
Conjugated infinitive			csatolnom	csatolnod	csatolnia	csatolnunk	csatolnotok	csatolniuk

Derived terms

• csatolás
• csatolmány
• csatlakozik
• csatló
• csatoló

(With verbal prefixes):

• becsatol
• lecsatol

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN