családfő
Hungarian
Etymology
család (“family”) + fő (“head”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃɒlaːtføː]
- Hyphenation: csa‧lád‧fő
- Rhymes: -føː
Noun
családfő (plural családfők)
- head of the house, head of the family, paterfamilias
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | családfő | családfők |
| accusative | családfőt | családfőket |
| dative | családfőnek | családfőknek |
| instrumental | családfővel | családfőkkel |
| causal-final | családfőért | családfőkért |
| translative | családfővé | családfőkké |
| terminative | családfőig | családfőkig |
| essive-formal | családfőként | családfőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | családfőben | családfőkben |
| superessive | családfőn | családfőkön |
| adessive | családfőnél | családfőknél |
| illative | családfőbe | családfőkbe |
| sublative | családfőre | családfőkre |
| allative | családfőhöz | családfőkhöz |
| elative | családfőből | családfőkből |
| delative | családfőről | családfőkről |
| ablative | családfőtől | családfőktől |
| non-attributive possessive - singular | családfőé | családfőké |
| non-attributive possessive - plural | családfőéi | családfőkéi |
| Possessive forms of családfő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | családfőm | családfőim |
| 2nd person sing. | családfőd | családfőid |
| 3rd person sing. | családfője | családfői |
| 1st person plural | családfőnk | családfőink |
| 2nd person plural | családfőtök | családfőitek |
| 3rd person plural | családfőjük | családfőik |
Further reading
- családfő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- családfő in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)