cicájuk
Hungarian
Etymology
cica + -juk (possessive suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡sit͡saːjuk]
- Hyphenation: ci‧cá‧juk
Noun
cicájuk
- third-person plural (single possession) possessive of cica
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | cicájuk | — |
| accusative | cicájukat | — |
| dative | cicájuknak | — |
| instrumental | cicájukkal | — |
| causal-final | cicájukért | — |
| translative | cicájukká | — |
| terminative | cicájukig | — |
| essive-formal | cicájukként | — |
| essive-modal | cicájukul | — |
| inessive | cicájukban | — |
| superessive | cicájukon | — |
| adessive | cicájuknál | — |
| illative | cicájukba | — |
| sublative | cicájukra | — |
| allative | cicájukhoz | — |
| elative | cicájukból | — |
| delative | cicájukról | — |
| ablative | cicájuktól | — |